Motorostúra: Bali, Lombok, Sumbawa


Egy 2007-es 110 cm3 Honda Vario volt a jármű. Adtak hozzá sisakot, rendkívül egyszerűt ám plexi hiányosat. Ez utóbbi esőben, szélben illetve poros, rossz úton nem túl jó. A robogó automata, ami kényelmes, ám nem biztos hogy hosszú távon is jól jártam vele. Az elején minden rendben volt a jószággal, de aztán kezdődtek a bajok még Balin, miszerint az önindító nem feltétlenül akart működni és valamikor az első napokban egyszerűen eltűnt az alapjárat. Azaz ha nincs gáz a motor azonnal leállt. Ez önindító problémával kifejezetten kellemetlen, elvégre piros lámpánál berúgni a motort… Balin tíz esetből kilencben nem volt probléma, Lombokon már csak 50%-os volt a hatásfok, Sumbawan 10-ből egyszer indult. Ott már meg se próbáltam, automatikusan a berúgó kart használtam. Visszaérve Lombokra újra elérte az 50%-ot, ám csalódásomra Balin nem javult tovább. Mondtam a tulajnak a dolgot még a legelején, de nem hitt nekem, mikor visszavittem mondtam újra, de csak legyintett.
21 nap 2360 km.


Alább pedig hű másolata a noteszbe jegyzetteknek.

1. Két angkot helyett taxi, hármunknak majdnem ugyanannyi, mintha tömeg közlekedtünk volna a csomagokkal. Így kényelmesen és időben érkeztünk, hogy aztán hallva a 45 perces késésről elkezdjünk aggódni repülünk-e egyáltalán, vagy a Bromo kitörése miatt törlik a járatot. Végül öt helyett 18:15-kor indulás az Air Asia Boeing 737-sével.

2. Viharos indulás gyönyörű villámokkal és hosszú tenger feletti ereszkedés. Bali reptere közvetlenül a parton van, a kifutópálya 50 méterre sincs a víztől. Az embernek az volt az érzése, ha ki tudna hajolni az ablakon megérinthetné a hajók árbócát.

3. Taxival Kutara és hosszadalmas szálláskeresés után, minden tele van amit ki tudnánk/akarnánk fizetni, egy kosan szerű helyen találtunk szobát, olcsóbbat mint reméltük. Este tízre lett szállásunk de utána még irány a part némi alkohollal, egy CircleK vacsorát beszúrva. Ücsörgés, beszélgetés és egy szép nagy séta a part egy másik pontján tartott pihenővel. Hajnali kettőkor még javában zajlik az élet a főutcán, a klubokból áramlik az üvöltő zene és a rengetek ember. Kuta éjszakai életéből nekem ennyi épp elég is volt.

4. Két ágyas plusz egy matracos szobában vagyunk hárman, Anett, Tanya és én. Tegnap este már látszott, hogy ezzel lehetnek problémák lévén hárman, háromféle életstílust akarunk követni, de reggelre megtaláltuk a megoldást és az egyszem kulcs dugi helyét.
A szállás ad reggelit és motorbérlési lehetőséget, utóbbiról a reggeli után tárgyaltunk. Délután pedig megkaptam a kulcsot a jószághoz, ami el fog vinni egy csomó helyre. Délelőtt mászkáltunk, árusok eladási ajánlatait hárítottuk, ebédre találtunk egy jó helyet, ami a helyi viszonyok között olcsónak számít, azaz számunkra kifizethető. Míg a többiek masszázson voltak én úszni akartam, de a méteres hullámok és az erős szél miatt ez lehetetlen volt, így csak némi pancsolás lett belőle.

5. Olyan 10 körül érkezett Yaaseen, elkísértük kajálni, aztán irány a délelőtt kinézett bár, Ma In Lo é a happy hour italok. Egy nem túl nagy hely és bár vasárnap este van, nem volt egyszerű helyet találni négy embernek, a két dél-afrikai srácnak és a két magyar lánynak. De cserébe még indonéz viszonyok között is nagyon olcsón ittunk, jót, bár az zene miatt a beszélgetés nehézkes volt.



6. Reggeli után Tanyaval motorra fel és irány Ulu Watu meg a Bukit félsziget. Szemerkélő esőben mentünk majdnem végig, ami 50 km/h felett tűszúrás szerű élményt nyújt az ember arcán. A templom gyönyörű helyen, egy húsz méteres sziklafal tetején van, aminek a lábát a tenger mossa Viszont csak körbe járni lehetett, belépni nem. Egy kávé után, immáron napsütésben tovább a félsziget nyugati partja felé, hogy egy strandolás után kelet felé forduljunk. Egy kereszteződésben némi tanakodás után jobbra mentünk az ismeretlenben a luxus szállodák helyett és az út végén egy másik templomot találtunk, a Pura Gunung Payung-t, ami bejárható és egyáltalán nem volt ott rajtunk kívül senki. Élveztük a csendet, a majmok társaságát, de a szentélyként is funkcionáló denevér barlangba végül nem mentünk fel. A lépcsőt elborító denevérszar, a szag és a látván alulról, elég volt. Visszafele meg kipróbáltuk milyen trópusi viharban illetve annak következményeképpen fél méter mély vízben vezetni (cuci motor), párszor utat tévesztettünk, de végül épségben, nem túl későn ám teljesen bőrig ázva értünk vissza Kutaba.

7. Kicsit később indultunk a tervezetnél, ma hárman két motorral, Denpasarba majd onnan Pura Tanah Lot felé. indulás után nem sokkal elveszítettük egymást, más úton mentünk, erre csak akkor jöttem rá miután negyed óra várakozás után sem értek utol. Pár perccel később egy útirány és emiatt sávtévesztés miatt a rendőr állított meg 20 percre, de elfogadta a magyarázatot, a jogosítvány helyett felmutatott lejárt egyetemi diákot és a siránkozást hogy nincs pénzem, nem tudok fizetni bírságot. Végül egy szóbeli figyelmeztetéssel elengedett és a többiekhez képest csak öt perc késéssel értem az sms-ben megbeszélt találkozóhelyre.

8. Denpasar Bali méreteihez képest nagyváros és ellentétben Kutaval inkább indonéz mint európai. A Taman Budaya egy igazi park, ugyanúgy mint a múzeumot körülölelő kert, gyönyörű épületekkel és csenddel. Az utakon a forgalom azonban csak paraszthajszállal jobb, mint az egyébként négyszer akkora Bandungban. A kézműves termékek piaca igazi indonéz pasar, épületben, de az árak összehasonlíthatatlanul jobbal, mint a souvenir standoknál.

9. Pura Tanah Lot egyike Bali legfontosabb templomainak és egyben az egyik legismertebb turista célpont is. Utóbbinak megfelelően rengeteg ember, rengeteg árus, még Ralph Lauren bolt is. Előbbi szerepe szerint a tengernek szentelt templom együttes, gyönyörű helyen, szép épületekkel.

10. Költözés Kutarol Ubudba, az út olyan 60 km, kivéve ha az ember nem veszi észre az úti célját és 15 km-rel északabbra lesz elege és kérdezi meg egy warungban, hogy hol is van. Aztán egy kávé mellett kiderül, hogy majdnem lement a térképről, fordulhat vissza.
Ubudban rengeteg a turista szintén, az árak mint Kutaban de egy rövid pihenő után Melindanal és egy kései ebédet követően sikerült jó áron szállást találni a város (?) másik végén, ahol nem éttermek, hanem warungok vannak, szóval jóval kifizethetőbb számunkra.

11. Egy ostoba hibának köszönhetően az út mellett futó keskeny árokba szaladtam a motorral és a térdemet rendesen odavertem a kerítésként szolgáló falba. Enyhén sántikálva közlekedek, de legalább nem fogom elbízni magam, hogy na én tudok vezetni.

12. Magamtól ébredtem nem sokkal 8 után, Anett hozott kávét, de a tökéletes reggel nem jött össze, mert a beigért meleg víz nem volt. Vagy a vízmelegítő nem jó, vagy még én nem jöttem rá, hogy csiholjak életet bele. 10 körül irány a falu, templomnézés, érdeklődés. Az első alkalommal Ulu Watu felé, mikor levettem a sisakot elhagytam a bal fülemből a pókot, a harmadikat immár. Ma vettem helyette egy öregember arcát. Meg könyvesboltban könyvet.
A szent majom liget egy aprócska dzsungel részlet, templomokkal, rengeteg szürke majommal (makákó) és sokkal több turistával akik rendkívül idegesítőek tudnak lenni.

13. Ebéd és egy röpke pihenő után pedig irány Tampaksiring. A falu északi részén ered egy patak, aminek forrása szent, a patak mentén pedig több száz éves emlékhelyek és egy templom van. Amikor a templomhoz, Gunung Kawihoz értem, elkezdett esni az eső, így elég gyorsan szaladtam le a völgybe megnézni a helyet, majd vissza, hogy aztán egy jó félórát várjak, hogy az eső csendesedjen legalább. Emiatt a forrás kimaradt, de így is rendesen eláztam a hegyről lefelé menet. Persze Ubudban egyáltalán nem esett és csak akkor kezdett rá, mikor elindultunk a közeli templom újhold ceremóniáját megnézni. A szertartás végét csíptük csak el, egész egyszerűen hiába vacsoráztunk gyorsan, az eső miatt nem tudtunk elindulni. Este később wayang kulit előadás volt a templomnál, de mivel az majd 6 óra hosszú, egy idő után elfáradtam, hogy nem értem a balinéz szöveget és visszajöttem aludni.

14. Esőmentes motorozás volt ma, a tegnapi szerpentines kis úton Pejengbe, ahol a három templom közül megnéztünk egyet. Azt hittem elsőre fel fogok ismerni egy Siva lingamot, de keresni kellett. Bantengben megnéztük az Elefánt-barlangot, ami persze szintén templom, ráadásul én kicsit többre számítottam a híre alapján, de a környezete tényleg remek. Ebéd után irány Sukawati és a pasar seni, ahol némi alkudozás után persze, tényleg olcsók a dolgok. Eredetileg nem terveztem batik sarung bali beszerzését, de végül lett. Kicsit sietve jöttünk visszafele, nem akarván elázni ma is, ami sikerült is, de hiába láttuk hogy lesz kakasviadal, az ott lévő tömeg miatt nem tudtuk megnézni, a kakasok a nézők, fogadók takarásában voltak.

15. A sarkon lévő templom, ahol tegnap este a wayang kulit előadás volt, ma ünnepli a születésnapját. Minden balinéz évben (210 nap) egyszer, a templom szentelés napján egész éjszakás ceremónia van, amit napokig tartó előkészület előz meg. Most ráadásul új hold volt tegnap, ami szintén ünneplést jelent, így dupla annyi dolog történik. A születésnapon este a templomból kijönnek az istenek és egy-egy jelenetet, legendát adnak elő a ceremónia részeként, majd különböző táncok (topeng pl) következnek. Az előadás reggelig tart, persze balinéz nyelven és annyira sok ember nézi, hogy kivetítő és komoly hangosítás is van. Persze lehet hogy ez csak erre a helyre igaz, mivel ez Ubud legfontosabb temploma.

16. Reggel esett, vártunk, hogy el tudjunk indulni, de megérte, így eső menetes napunk volt. Egy csendes és jó minőségű úton mentünk felfelé Pura Besaki-hoz. A templomkomplexum hatalmas, a guide-ok erőszakosak, a Gunung Agung felhőbe burkolózott, de megérte.
Este megérkezett Yaaseen, a közös vacsora után pedig Tanyaval elmentünk sétálni és végül harmad áron mentünk be kecak táncot nézni, ami jó volt, de nagyon turista előadás.

17.A mai túráról tudtuk, hogy hosszú lesz, de azt nem hogy ennyire kemény. Ubudból kiérve rossz irányba fordultunk, így nem azon az úton mentünk, amit eredetileg terveztünk, de sebaj gondoltunk, megtudtuk hogy tudunk eljutni a Danau Bratanhoz , kicsit hosszabb lesz. Baturig nem is volt gond, jó úton, jó tempóban mentünk fel a hegyekbe. Baturban egy kávészünet, csodálatos kilátás a tóra és a hegyekre, majd onnantól vezetés felhőben, ami esőt és ködöt jelent. Többszöri megállás, forró teák és kesztyű vétel után csuromvizesen elegem lett, és vettem száraz nadrágot, meg hosszú motoros ponchót. Viszont az idő elment, későn értünk az útelágazáshoz, ahol a tó felé fordulhattunk. De mivel azt mondták, hogy csak 10 km, hát hajrá. Borzalmas úton, meredek lejtőkön és emelkedőkön, szerpentinen, tízzel. Vezetési magasiskola a javából, hiszen az eső és köd még mindig velünk volt. Amikor elértük a jó utat, beelegeltünk és visszafordultunk Ubud felé, 5 után, a tó nélkül. Volt még egy kb 15 km-es kitérőnk, de végül megérkeztünk. Én egyetlen percét se bántam az útnak, noha szar idő volt és rossz út, gyönyörű és főképpen turista mentes falvakon keresztül mentünk.

18. Magyar este a masakan Padang warungban. Melinda Ubudból, Erika Singaraja-ból és Andi aki csak úgy utazik Dél-Kelet Ázsiában egy hátizsákkal.

19. Úgy tűnt ma nem lesz semmi extra, délelőtt piac Ubudban, vettem késeket, délután pedig Kuta és a tengerpart, mivel Anett és Tanya ma visszaköltöznek oda. Majd egy órával később indultam és még megálltam Canurban ezüstműveseket nézni, de így is egy órával hamarabb értem oda, mint ők. Egy nem túl nagy baleste, egy kocsi ráhúzott a motorra, ők eldőltek, rendőr, kórház. Szerencsére csak horzsolások meg megütötték magukat, de a sokk az nagy. Mindkettő szinte bénult volt még Kutában is. Tanya holnap megy haza, Anett is gondolkozik a visszaút előrehozatalán.
Így viszont én már sötétben indultam vissza Ubudba, amivel egyetlen baj volt csak. Szokás szerint viseltem a napszemüveget, de úgy nem láttam szinte semmit. Ha viszont nincs szemüveg, jön a por és a könnyitől sáros lé miatt nem lát semmit. Odafele, alig valamivel több mint egy óra volt az út, visszafele majdnem kettő.

20. Reggel még elmentem postára, a vett késeket nem lehet kézipoggyászban a gépre vinni, bármennyire is laza a biztonsági ellenőrzés. Így azok helyes csomagban előbb érnek Bandungba, mint én.
Padangbai-ig az út könnyű volt, a komp érkezésem után negyed órával indult. Négy óra a hajón, az elején kicsit szelesen-hullámzósan de utána simán.

21. Lombok nyugati kikötője, Lembar elég lepukkant és szegényes, főleg ha összehasonlítom a kiindulási ponttal. De az út Mataramig jó, a forgalom nem túl nagy. Mataram maga négy vagy több falu, amit együtt városnak hívnak, a főutcája rosszabb környezetet sejtett, mint a Buah Batu. De vannak warungok, amik hiányoztak Baliról és olcsóbb. Egy kis kevergés után lett szálásom is, bár az első éjszakát átmeneti szobában, matracon töltöm.





22. Első pillantásra minden jobbnak tűnt, mint Balin. Ám a szállásomon érkezésemkor azt mondták, este hétre lesz szoba. Hétkor, hogy másnap reggel. Ma reggel, hogy talán ma vagy holnap. A turista információt úgy eldugták, hogy ember legyen a talpán aki megtalálja indonéz nyelvtudás nélkül, de még azzal sem volt egyszerű. A Pura Mura-nal a belépő adomány és a srác mesélt sokat. Aztán a végén közölte, hogy akkor 40 ezer. Végül csak ötöt adtam neki, de az eljárás rendkívül inkorrekt volt. A vizipalotát övező kertbe is csak pénzért lehet belépni, annak ellenére hogy közpark.

23. Pura Lingsar azonban az ellentéte volt a korábbiaknak, ingyenes belépés, csendes hely, helyiek élvezik a templomkertet és olcsó warung a parkolóban. Sesaotig az út továbbra is jó volt, némi esővel fűszerezve az élményt persze. A szent folyó színe valószínűtlenül kék, a környezet csendes. Innen egy laza félóra volt Gunung Pengsang-ig, ami nevével ellentétben csak 300m magas, és az ott lévő templomig, meg makákókig. A hely tökéletes ellentéte Ubud szent majom erdejének, én voltam az egyetlen látogató. A majmok nyugodtak, de templom nem annyira elegáns.

24.Visszaérve Mataramba remek hír fogadott a szálláson, van normál szobám, sőt a cuccaimat már át is vitték. Este pedig egy séta után vacsora egy egyszerű és olcsó warungban, ahol a tulaj többszörös versenynyertes chef, aki elegáns szállodák komoly éttermeiben dolgozott évekig Balin. Majd megunta, hazajött Mataramba a családhoz és nyitott egy warungot, ahol tényleg remek a kaja.

25. Mataram és Penang között az út hegyek között megy és Pusuk Pass magasságában tényleg majmok rohangálnak mindenfele, ahogy a térkép hátoldala ígérte. Penangtól Bayanig többé-kevésbé a tengerparton, közepes néhol rossz minőségű aszfalton. Bayan Beleq egy aprócska falu, tradicionálisnak mondott, de semmi különleges, a régi mecset azonban érdekes, kár hogy belépni nem lehet. Sendang a kapu a Gunung Rinjani-hoz, innen lehet indulni hegyet mászni, én azonban csak a vízesést néztem meg, ami jóval közelebb van. Nincs három napom túrázni. Visszafele Penangnál a tengerpart felé jöttem, ami messze felülmúlja az északi partot. Az út új, néhol még a felfestés is hiányzik, a táj gyönyörű. Egy rövid séta Lombok első számú turista célpontjában, Sengiggiben (ha a Gili szigeteket nem számítjuk). Elképesztően olcsó (tenyészett) igazgyöngy és egy helyes, apró hindu templom a tengerparton.

26. Kényelmes ébredés és indulás után délre kézműves és tradicionális falvak valamint a tengerpart felé. Praya előtt nem sokkal kell lekanyarodni a főútról Sukarara felé, ahol kézzel szőtt textileket készítenek és árulnak. A rövid bekötőút borzalmas volt, a falu kicsi, a különböző textilek: ikat, songket, sima illetve selyem batik sarungok, gyönyörűek ám méregdrágák. Prayatól délre az út elmegy két tradicionális sasak falu mellett, ahol megvannak az és használatban is vannak az eredeti sasak házak (bale tani). Rambitan kisebb, kevésbé kommercializált, ám a guideok erőszakosabbak. Sade nagyobb, könnyebben lehet bemenni, de minden ház egyben souvenir bolt is. Prayatól Kutaig nagyon jó az út, valószínűleg az újszülött reptér miatt, ám Kuta szerencsére még nem olyan, mint a névrokona Balin. Szinte üres volt a tengerpart, az álmos kis falu melett, de persze amint odaértem megtaláltak a mozgó árusok. Többen óvtak Kutatól, hogy a helyiek veszélyesek, megtámadják és kirabolják, vagy legalábbis megpróbálják a turistákat. Én egy kávé mellett az árusok hessegetve, részletesen elmagyaráztam többször is, hogy miért nincs pénzem, így a warungból eljőve békén hagytak és sem engem, sem a cuccaimat meg se közelítették. A part és az öböl nagyon szép, szinte érintetlen, a víz tiszta. Kár hogy max pár évig marad még ilyen, amíg fel nem épülnek a szállodák és együtt egész Lombokkal nem válik a Bali 2-vé.

27. Visszafele elkapott az eső és volt egy vicces jelenet egy kereszteződésben. Piros lámpa, megálltam elsőként. Nem egészen fél perccel később mögém érkezett egy autó és helyi (indonéz) szokás szerint rámdudált miért nem megyek már. Hátra se nézve felmutattam, hogy nézd piros a lámpa. Aztán a visszapillantó türkből láttam, hogy rendőröket oktatok kreszre.

28.Volt egy este amikor elgondolkoztam menjek-e Tetebatuba vagy sem. Hallgatnom kellett volna magamra, hogy ne. Persze tapasztalatnak nem volt rossz, de élménynek sem volt jó. Mataramtól Pakmotongig, majd Kotaraja-ig jó volt az út, utána azonban katasztrofális, mint tegnap Sukarara felé, csak most nem két hanem 15 km-en keresztül. Merthogy Tetebatutól a nemzeti parkig sem jobb, sőt. Egy ízben elmenetem a rizsföldek közé, mert ott jobban lehetett haladni, értsd nem öttel, hanem tízzel. Tetebatu egy kis falu mindennemű jellegzetesség nélkül, de legalább a kávé jó volt. A nemzeti park bejáratánál a belépő (20 ezer) még jött volna a parkolás és a kötelező guide, összesen százért, úgyhogy köszöntem és visszafordultam. A kézműves falvaknak mondott Kotaraja. Loyok és Rungkang szinte észrevehetetlenek, a bambusz, fém és anyag tárgyak jellegtelenek. Visszafele jövet bementem a Pasar Bertaisra, Lombok legjobbnak mondott piacára, de az is csalódás volt. Az elképesztően pofátlan kolduláról és pénztarhálásról nem is beszélve. Ez az út az ördögé.

29. Könnyű és gyors utam volt Labuhan Lombokig, a mi a sziget keleti kikötője. A reggel fél nyolcas indulásnak köszönhetően forgalom sem volt Mataram környékén, én meg el akartam érni a 10 órás kompot. Tíz előtt nem sokkal a kikötőben is voltam, meglepetés hogy a jegy olcsóbb, mint amit a Lonely Planet írt (általában több minden). Rengeteg ember és jármű, komp azonban sehol. Végül 11 körül indultunk el, rögtön három hajóval. Az út felénél sem jártunk, mikor tolongás támadt a korlátnál és kiabálás, hogy: orang! orang!, azaz ember a vízben. A hajó megállt, megfordult, köröztünk egy szűk helyen legalább fél órát, aztán irány tovább. Számomra nem derült ki, mi történt végül: 1 van ember a vízben, de már halott 2 a hajó nem találta meg az embert 3 vaklárma az egész. Így azonban kettőre sikerült kikötnünk Poto Tanoban.





30. Poto Tano egy falu, a kikötő sivár és a főútig olyan szél volt, hogy azt hittem lefúj az útról. Aztán megérkezett az eső, a szél csendesedett és lehetett haladni. Mikor az eső is elállt, kifejezetten jól, az út nem tökéletes de nem is rossz. A semmi közepén halad, időnként tengerparton, időnként dombok között, falvak is csak elvétve.

31. Délelőtt egy séta Sumbawa Besarban, a város nevével ellentétben nem nagy, csak a legnagyobb a szigeten. Az egykori szultáni palota teljes egészében fából készült és normál esetben múzeumként szolgál, most azonban üres, a tárlók egy másik kis épületben vannak összezsúfolva. Az utcán sétálva a hello mister!-zés felülmúl eddig mindent és inkább bántó mint kedves. A huszadik után pedig kifejezetten zavaró és még csak 100 méter tett meg az ember.

32. A warnetben találkoztam egy emberrel, aki felajánlotta hogy elvisz egy pár helyre Besar környékén és mivel normális térkép egyszerűen nincs, belementem a dologba de szigorúan ragaszkodva a saját motoromhoz és nem utasként. Utóbbi jól is jött később, mert bár tényleg tök jó helyekre vitt el, apró falvak, házak, ebben a fickóban is élt a gondolat, hogy a bulé nő egyet jelenet az ingyen szexxel, csak kérni kell. Mikor elkezdett finoman utalgatni erre, köszöntem a kirándulást, visszaültem a motorra és irány a szállás.

33. A Sumbawat nyugatról keletre keresztül szelő út az egyetlen, amit a LP normálisnak mert nevezni. Poto Tano-tól Sumbawa Besarig nem is volt vele gond, de onnan tovább keletre.. Háromféle minőség váltakozott 1 ahol remekül lehet menni, 2 30-40 között kátyukat kerülgetve, nem nagyon gáz, de semmiképpen sem jó és 3 max tízzel, mert út az nincs, csak kátyúk meg némi ráutaló jelek az egykor volt aszfaltra. A három típus között valószínűleg 2-2, max 3-3 esős évszak a különbség és bármelyik típus lehet bárhol, tengerparton, szerpentinen, sík terepen. Sajnos az út legalább felét, ha nem két harmadát a két rosszabb fajta tette ki, így Sumbawa Besartól Dompuig majd 8 óra az út. Súlyosbító körülményként az utolsó két órában szakadt az eső, így kipróbálhattam milyen szerpentinen, sárban, kátyúból kátyúba menni trópusi viharban.

34. Dompu elsőre is sokkal kellemesebb hely, mint Sumbawa Besar. A vacsorám pedig Indonézia eddig legjobb ayam gorengje volt, igaz nem is volt olcsó.

35. Tegnap este kikérdeztem a szállásom dolgozóit meg más lakóit, hova hogyan jutok el, így már csak egy benzinkutat kellett találni reggel. Ez utóbbiból kettő is van Dompuban és mindkettőnél azt mondták: habis, azaz kifogyott. A másodiknál kifakadtam hogy akkor mégis hogy lehet benzinhez jutni, mivel a következő kút legalább hatvan km-re van, mire megszántak és kiderült, hogy dehogyi is nincs benzin, egy motort még simán tele lehet tankolni. Utána irány Sila, majd némi kérdezősködés hogy lehet Donggo-ba eljutni és egy meglepően jó út odafele a tengerparton majd fel a hegyek közé, ahol a donggo emberek falvai vannak. Ránézésre nincs semmi különbség Sumbawa egyéb apró falvaihoz képest, de az utóbbi évek olykor halálesettel végződő összetűzései a helyiek és a rendőrség között mást sejtetnek.

36. Kettő körülre értem vissza Dompuba, ugyhogy egy pihenő után irány dél, Ranggo a textil falu és Pantai Lakey a világhírű surf beach. Előbbi nem különösebben érdekes, a helyi ikatokat nem tudtam megnézni. A part maga szép, de az ég világon semmi nincs ott, még warungok is csak elvétve. Kíváncsi lennék mit tudnak kezdeni az idejövő szörfösökkel.

37. Újabb majd nyolc óra Dompu és Sumbawa Besar között egy tengerparti kávészünettel és a felejthetetlenül rossz ötven km-re szakasszal. A városban pedig szállás ás vacsora ugyanott.

38. Sumbawan lehetetlen úgy vezetni, hogy ne legyen eső. Öt perccel az indulás után kezdett el szakadni, abenzinkútig sem jutottam el. Utána még kétszer kezdett rá és állt el, az úton két helyen is fél méter mély átfolyás keletkezett. Volt megint cuci motor , mint az első vezetős napon Kutaba visszafele.

39. Labuhan Lombok az a kikötő, ahol az ember vár. Amikor indultam egy órát vártunk, hogy jöjjön egy hajó. Most, mikor érkeztem, negyven percet lebegtünk a vízen, mert mindkét dokkban állt komp és a kikötő előtt, utánunk még kettő másik.

40. Mataram előtt olyan 30 km-rel, elkezdett veszettül fújni a szél, néha szemből, néha oldalról, de lehetett menni. Aztán a város előtt három km-rel utolértem egy kocsi és motor sort ami pont akkor hirtelen fékezett. Hatvanról nullára sikerült megállni, anélkül hogy túl közel (kevesebb mint fél méter) kerültem volna bárkihez. És mikor ez a gondolat átfutott az agyamon, a mögöttem jövő motor nem teljesítette ugyanezt, belémjött. Én eldőltem, a srác továbbhajtott. Mások viszont megálltak, segítettek felállítani a Vario-t meg félre tolni, kérdezték rendben vagyok-e, megnézték a motort lett-e valami baja. De se a jószág nem sérült, csak a jobb oldali tükör fordult el, se én hála a farmernek meg a dzsekinek.

41. Ugyanaz a szállás, szerencsére, és ugyanaz a kör Mataramban. Bolt, egy rövid séta, aztán vacsora valahol. Ma este egy családi vállalkozás warunghoz volt szerencsém, ahol a férj sasak, ő készíti a lomboki ételeket, a feleség szunda, ő főzi a szunda kajákat, a fiúk pedig felel az italokért, frissen facsart juice, illetve a tiszta edényekért.

42. Erős szél és komoly hullámok fogadtak Bangsalban, meg a hír hogy Gili Meno-ra csak délután megy hajó, visszajönni meg csak másnap lehetne. Így irány Gili Air, Lombokhoz a legközelebb eső sziget. A beszállás nehézségei után maga az út már meglepően sima volt a hullámok méreteihez képest. A szigeten pedig, alighogy elindultam körbesétálni találkoztam egy helyi sráccal, beszélgetni kezdtünk, meghívott egy méregdrága friss narancslére. Éreztem, hogy van valami hátsó szándéka, de a szex kérdése nagyon hamar ki lett zárva, miután az interkulturális párkapcsolat nehézségeiről beszélt közte és az olasz barátnője között. Aztán úszás kiderült, hogy a srác masszőr tanonc és gyakorolni akar, meg erről egy igazolást. Nem láttam Gili Menon a teknős óvodát de cserébe ingyen masszázst kaptam Air-en. Aztán az utolsó hajóval, délután három, vissza Lombokra. Odafele a hegyek közt, Pusuk Pass-nál mentem, visszafele ismét a tengerparton Sengiggi felé.

43. Elfelejtettem beállítani a telefonomat, így kicsit késve ébredtem és sietős volt a reggel. Azonban annak ellenére, hogy másfél óránként jár a komp, megint jól jött ki a dolog, indulás előtt fél órával vettem meg a jegyet. A kompok kényelme és kinézete széles tartományban mozog, ezen az úton egy első osztályú hajó jutott, kényelmes, elegáns. De persze a légkondit itt se tudják normálisan kezelni, így a négy órás út nagy részét a tatfedélzet árnyékos részén töltöttem, nézve a távolodó Lombokot.
Padangbai-ból Kutaig a tengerparton, majd Denpasrtól a gyorsforgalmin. Előbbi még építés, kiegészítés alatt van, de így is két órával a kikötés után már a szállásomon voltam.

44. A délelőtti sétám alatt egy hostess lány a kezembe nyomott egy VIP pass-, hogy ma este ráadásul lady night van, azaz ingyen ital 10 s éjfél között. Ha már.. gondoltam este a bárban, ahol első alkalommal voltunk a többiekkel, szóval irány Kuta egyik legnagyobb klubja a Skygarden. Három szint, üvöltő zene, borzalmasan öltözött nők, akik egyébként sem lehetnek büszkék a testükre, és lazázó szörfös srácok, valamint életem eddigi legrosszabb Long Island-je. A szállás felé menet aztán belebotlottam egy ceremónia próbájába, balinéz gamelán, mesélő és a koreográfiát összerakó táncosok. Messze jobb volt, mint a klub.

45. Felébredtem korán, pedig nem akartam, mindegy irány Denpasr, a nagy piac, ahol a kitalált apró ajándékokat be lehet szerezni. Onnan pedig Sanur, ami Kuta ellentée, ahol viszonylag drágán, csendben, főleg nyugdíjasok nyaralnak. Visszafele jövet a zsaruk minden motort ellenőriztek egy ponton, de megint sikerült fizetés nélkül megúsznom ráadásul jóval könnyebben és gyorsabban, mint első alkalommal.

46. Kutanak és a zavaróan sok turistának egy előnye azért van, meglepően sok idegen nyelvű antikvár könyvstand van, ahol olcsón lehet angol, német, de akár egy-két magyar nyelvű könyvet is venni. A nagy része persze papírpocsékolás, de persze találtam jót is. Ami függőségemet ismerve azt is jelenti, hogy vettem is.

47. Ma reggel visszavittem a motort és elhoztam a tisztítóból a vezetéshez használt fehér dzsekit. Utóbbi mikor Kutara értem majdnem fekete volt. Aztán séta Legianba, ebédre pizza, ha már itt ilyet is lehet. Vissza is vágytam magam azonnal Olaszországba, az lesz a következő külföldi út, ez már biztos. Este egy búcsúpohár a Ma In Lo-ban, holnap check out a szálláson és chek in a reptéren.

48. Két óra a tengerparton, úszás, homokon fetrengés, olvasás. Majd a Hard Rock Café, ahol több mint tíz éve voltam először és eddig utoljára, akkor Párizsban. Változatlanul remek zenék mennek, a dekoráció hasonló, a kávé kiváló.

49. A reptérre ojekkel mentem, amit a szállásom szervezett, jó áron. Egy kávé, automata check in, aztán a meglepetés, itt komolyan veszik a biztonségi ellenőrzést és kiszúrták a bicskát. Na meg az oleh-olehként vitt apró tasakokba porciózott fehér homokot. Némi kommunikációs nehézség után utóbbit kizártuk a veszélyforrások közül, előbbiről meg kiderült hogy kerül Bandungba, anélkül hogy fizetnem kéne érte, vagy feladni a csomagot szintén súlyos pénzekért. Végül kaptam igazolás, Bandungban pedig a papírért cserébe a kést.